Az élettani éhgyomorra mért vércukorszint érték 3,9-5,4 mmol/l között lehet. Az egészséges ember vércukor szintje 3,9-7,8 mmol/ között ingadozik.

Az alacsony vércukorszint jelentősége és veszélyei

Az élettani éhgyomorra mért vércukorszint érték 3,9-5,4 mmol/l között lehet. Az egészséges ember vércukor szintje 3,9-7,8 mmol/ között ingadozik. Hipoglikémiának az alacsony vércukorszintet nevezzük. Ilyenkor a teljes vénás vérből meghatározott cukorszint 3,5 mmol/l alatt van. A hipoglikémia nem egy önálló betegség.

Mikor fordul elő hipoglikémia?

Cukorbetegségben a hipoglikémia az inzulinkezelés és az inzulintermelést fokozó gyógyszerek adása mellett fordul elő. 1-es típusú diabéteszben a normális vércukorértékre törekvő kezelés esetén a hipoglikémia enyhe formája akár heti 2-3 alkalommal is kialakulhat.

A 2-es típusú diabéteszben, a hipoglikémia előfordulása jóval ritkább.

A hipoglikémia gyakorisága

A hipoglikémia gyakoriságát a fizikai aktivitás, a beteg neme, étkezési és alvási szokásai, az alkololfogyasztás és az életkor befolyásolja. Mindkét típusú diabéteszben el kell kerülni a súlyos, eszméletvesztést okozó és/vagy külső segítségre szoruló hipoglikémiát.

A bevezető tüneteket (izzadás, remegés, szívdobogás, éhségérzet) részben az adrenalin termelődés, részben a vegetatív idegrendszer aktivációja okozza, egyénenként változóan kb. 3,5-3,2 mmol/l-es vércukorszintnél.

A tünetek megérzésekor kb. 15 g gyorsan felszívódó szénhidrát fogyasztásával (cukor, vagy cukortartalmú folyadék, a hideg, szénsavas cukros ital szívódik fel a leggyorsabban) a további vércukorcsökkenés megakadályozható. Általában a hipoglikémia kialakulási körülményeitől függően még további 15 g, lassan felszívódású szénhidrát bevitele is szükséges.

Amennyiben a szénhidrátfogyasztás valamilyen okból (pl. nem érzett tünetek) nem történik meg, és a vércukor tovább esik, jellegzetes tünetek alakulnak ki. Ezek lehetnek sokgócú eredetre utaló idegrendszeri eltérések (beszéd-, látás-, járászavar) és/vagy mentális jellegű tünetek (kábultság, viselkedés zavar, zavarttudat, görcs, kóma).

Hosszú betegségtartam esetén a vércukorszintet emelő glukagon hormon termelése elmarad hipoglikémia esetén, egymást követően fellépő hipoglikémiánál pedig a szervezet többféle válaszreakcióinak intenzitása csökkenhet, és így meg nem érzett hipoglikémiás állapot jöhet létre. A meg nem érzett hipoglikémia, akár rögtön eszméletvesztéssel is járhat.

Vércukorszinttől függő vércukorszint csökkentés a 2-es típusú cukorbetegek kezelésében

Régóta ismert tény, hogy egyes bélben termelődő hormonok, amelyeknek a termelése akkor indul meg, amikor táplálkozunk, hatással vannak az inzulin elválasztására. Ezeket a bélben termelődő hormonokat inkretin hormonoknak nevezték el. Hatásukra, a hasnyálmirigyben markáns inzulintermelés indul meg, ugyanakkor a vércukorszintet emelő másik hormon, a glukagon termelését viszont gátolják, vagyis kettős hatásuk van.

Azt is megfigyelték, hogy az inkertin hormonok vércukor szinttől függően glukóz-függő módon serketik az inzulin elválasztását. Ezeknek a hormonoknak a hatása az inzulintermelés serkentése tekintetében nagyon rövid, mert a dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) enzim rövid időn belül elbontja.

Hosszú ideig nem is sikerült a gyógyszeres kezelés lehetőségeként, a rendszerre ható készítményt kifejleszteni. Azonban, egy idő után, felfedezték a bontó hormonnak a termelését gátló gyógyszercsoportot. Így, tehát érvényesülhet a bélben termelődő enzimeknek glukóz elválasztása, pontosabban az inzulin elválasztásra történő serkentő hatása. Ezen elven alapulnak az úgynevezett dipeptidil-peptidáz-4 gátló (DPP-4 gátló) készítmények.

A dipeptidil-peptidáz-4 gátlók (DPP-4 gátlók) jelentősége a 2-es típusú cukorbetegek kezelésében

A dipeptidil-peptidáz-4 gátló (DPP-4 gátló) készítmények, mint az egyik legújabb gyógyszercsoport, a hasnyálmirigy béta-sejtjeire való hatásuk révén a vércukorszintnel megfelelően serkentik az inzulin elválasztást, ugyanakkor az alfa-sejtekre hatva csökkentik a glukagon termelést. Ez utóbbi szintén rendkívül fontos, ugyanis a glukagon hormon a vércukoremelő hatás egyik szereplője.

A korábban, a szájon át alkalmazott vércukorcsökkentők csak a béta-sejtek működését javították az inzulintermelés vagy az inzulin iránti érzékenység fokozódása révén. A dipeptidil-peptidáz-4 gátlók azonban hatnak az alfa-sejtekre is, csökkentve a glukagon termelést. Ezen kettős élettani hatás vezet a szénhidrátegyensúly helyreállításához.

A dipeptidil-peptidáz-4 gátló készítmények nem okoznak hipoglikémiát, mellékhatások is csak ritkán fordulnak elő alkalmazásuk során.

Az egyes dipeptidil-peptidáz-4 gátló készítmények további előnyös tulajdonsága az is, hogy nem növelik a testsúlyt, sőt egyes vizsgálatok alapján testsúlycsökkentő hatást észleltek.

A dipeptidil-peptidáz-4 gátló gyógyszerkészítményekkel jelentősen javítható a cukor-anyagcsere. A felsoroltakat széleskörű klinikai vizsgálatokkal is igazolták, melyekben részben önmagukban, de egyéb vércukorszint csökkentő szerrel való kombinációs kezelést is alkalmaztak.