Csökkenthető a hízás kockázata

Sokan gondolják azt, hogy a cukorbetegek maguk tehetnek arról, hogy betegek, mivel betegségük a túl sok étel, a kevés mozgás következtében alakul ki. Ez sajnos részben igaz is: míg az 1-es típusú cukorbetegeknél általában nem az életmód váltja ki a betegséget, addig a 2-es típusú betegeknél nagy szerepet játszik a kialakulásban az életmód és a táplálkozás is. A cukorbetegeknél alkalmazott inzulinterápia életet menthet, de a hagyományos inzulinokkal emelkedik a további hízás kockázata. Szerencsére ki lehet kerülni az ördögi körből, hiszen a modern inzulinokkal akár el is hagyhatók a kisétkezések, és csökken a hízás rizikója, akár fogyni is lehet.

A modern inzulinokkal csökkenthető az elhízás kockázata

A túlsúly és az elhízás a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának egyik fő okozója. A mozgásszegény életmód és kalóriában gazdag étkezés miatt a szervezet nagy mennyiségben termeli a cukor lebontásához szükséges inzulint, amire idővel már nem reagál megfelelően szervezetünk. Inzulinrezisztencia jön létre, a kezdeti inzulintöbblet helyét fokozatosan inzulinhiány veszi át, és a beteg vércukorszintje emelkedni kezd. Tablettás gyógyszerekkel egy ideig karban tartható a vércukorszint, de előbb-utóbb az inzulin külső pótlására is szükség van.
Alapvető elvárás az inzulinokkal szemben, hogy állandóan megfelelő vércukorszintet tudjon biztosítani, még étkezések esetén is, a lehető legkisebb vércukorszint-ingadozással. Előny az, ha rugalmasan tud alkalmazkodni a terápia a beteg életmódjához, nem okoz kórosan alacsony vércukor-értékeket és alkalmazása nem jár testsúlynövekedéssel. Ez azért is fontos, mert sok 2-es típusú cukorbeteg eleve testsúlytöbblettel küzd. A hagyományos inzulinok esetében a betegek életmódját, napirendjét alapvetően meghatározza az inzulin beadásának ideje és a legalább hat étkezés pontos időponti és mennyiségi betartása.
Dr. Petró Gizella, a Kenézy Kórház belgyógyász-diabetológus főorvosa szerint „a hagyományos inzulinokkal összehasonlítva a modern inzulinok jobban alkalmazkodnak a betegek életritmusához. Az étkezés ideje szabadon választható, a kisétkezések akár el is hagyhatóak, illetve a fő étkezésnél többet ehet a beteg. Ezt a betegbarát kezelést sokkal könnyebb betartani, ami hosszú távon jobb életminőséget, kevesebb szövődményt és akár kedvezőbb testsúlyváltozást is eredményezhet.”