Édesítőszerek és cukorpótlók

Forrás: www.mdosz.hu

Az édes íz szeretete mindig jellemző volt az emberiségre: évezredekkel ezelőtt növényi részekből és termésekből kinyert édes ízzel, majd később a mézzel elégítették ki ez iránti vágyaikat. Cukorgyártásról a 4.-7. századtól beszélhetünk. Ekkor Indiában a cukornád sűrűre főzött levét, a nádmézet használták alapanyagként. A cukor először luxusterméknek számított és csak lassanként hódította meg a világot. Míg a 20. században már nem csupán cukor és méz állt rendelkezésre, hanem egyéb alternatívák is helyet kaptak a táplálkozás területén. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) értékelése szerint – a javasolt határértékek figyelembevételével – az engedélyezett édesítőszerek és cukorpótlók fogyasztása biztonságos. Hogyan igazodjunk el a rengeteg információ között? Erre szeretnénk segítségül lenni hírlevelünkkel.

Tudta-e, ...

...hogy a cukorpótlók szénhidráttartalmát be kell számítani a cukorbeteg diétába, míg az
édesítőszereknél ilyen probléma nincs?
...hogy az édesítőszereket általában együtt alkalmazzák egy terméken belül, mert növelik egymás
édesítő erejét?
...hogy a nyírfacukor (xilit) energia tartalma mintegy kétharmada a cukorénak?
…hogy a PKU -ban (fenilketonuria) szenvedő betegek nem fogyaszthatnak aszpartámot?
...hogy a cukorpótlók nagy mennyiségben való fogyasztása hasmenést, haspuffadást válthat ki?
...hogy az első édesítőszert 1879-ben állították elő, ami akkoriban nagy ellenállást váltott ki az
emberekből?

A mesterséges édesítőszerek

A mesterséges édesítőszerekkel új utak nyíltak meg az édesítés terén. Energiaértékük elhanyagolható, nem jelentenek energiatöbbletet a szervezetnek, ezért jó kiegészítői a testtömegcsökkentő étrendnek, de súlyvesztés csak akkor érhető el, ha az életmód is változik. Nem befolyásolják a vércukorszintet, így jól alkalmazhatóak cukorbetegek diétájában is. A mesterséges- vagy más néven intenzív édesítőszerek körül mindig ott lebegett a kétség. Elsőként a szacharin került előállításra 1879-ben Constantin Fahlberg orosz születésű kémikus által. Édesítő hatása 300-szor nagyobb a répacukorénál. Ha a szacharinnal édesített ételt forraljuk, kesernyés, fémes utóíz keletkezik. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által javasolt napi beviteli maximuma (ADI = Acceptable Daily Intake) 5 mg /testtömegkilogramm. A ciklamátot 1940-ben fedezték fel, 30-szor édesebb a répacukornál. Mivel hőstabil, bátran használható ételkészítéshez, befőzéshez. Napi javasolt beviteli maximuma 11 mg/ testtömegkilogramm.

Az aszpartám

Az aszpartám édesítő ereje 200-szor nagyobb a répacukorénál, hőérzékeny, így főként italok és gyümölcskészítmények édesítésére szolgál. Az aszpartámot PKU-ban (fenilketonuria – anyagcsere betegség) szenvedő betegek nem fogyaszthatják. Mivel a szervezetben hasznosuló két aminosavból áll, energiát is szolgáltat. E körül az édesítőszer körül folyik a legnagyobb vita: a szakemberek egy része szerint ártalmatlan, mások szerint rákos megbetegedéseket, koraszülést okoz. Az aszpartám egyike a legalaposabban bevizsgált élelmiszer-összetevőknek, melynek biztonságos fogyasztását nagyszámú tanulmány támasztja alá. Az EU-ban szabadon forgalmazható.

Az aceszulfám-K édes íze szempontjából hasonló az aszpartámhoz, hőstabil és nincs mellékíze. ADI-je 15 mg/ testtömegkilogramm. Jellemzően ebből a négy édesítőszerből állnak a boltokban kapható, fantázianevekkel ellátott termékek, amelyeket tabletta, folyadék vagy por formájában lehet megvásárolni. Ezeken kívül az édesítőszerek csoportjába sorolható még a kevésbé ismert taumatin, neoheszperidin DC, szukralóz, és aszpartám-aceszulfám só. A taumatin teljesen természetes anyag: egy Nyugat-Afrikában honos cserje gyümölcséből, a katemféből vonják ki. Édesítő ereje 3000-szerese a répacukorénak. Érdekessége, hogy erősíti az ízérzékelést, és ízmódosító hatása is van. A neoheszperidin DC egy intenzív szer, amelyet a narancshéj természetes keserű anyagának lúgos kezelésével és hidrogénezésével állítanak elő. Édesítő hatása 1500-1800-szorosa a répacukorénak. Előnye, hogy nem szívódik fel, és rendkívül hőstabil. A szukralóz pár éve került az engedélyezett édesítőszerek listájára. Vízben jól oldódik, hőstabil és 600-szor édesebb a répacukornál. Kémiai szerkezete hasonlít a kristálycukoréhoz, azzal a különbséggel, hogy molekulájában néhány klóratom is található. ADI-je 15 mg/testtömegkilogramm.

Az aszpartám-aceszulfám só 64%-ban aszpartámból és 36%-ban aceszulfámból áll. Íze nagyon hasonló a cukorhoz, mellékíze nincs. Az aszpartám felszívódik a szervezetben, míg az aceszulfám a vizelettel változatlan formában kiürül. A fentebb említett édesítőszereken kívül, napjainkban vált egyre népszerűbbé a sztevia, más néven jázminpakóca vagy Stevia rebaudiana Bertioni. Közép- és Dél-Amerikában őshonos, az itt élő indiánok már évszázadok óta használják édesítésre és gyógyításra a növény leveleit. A kivont hatóanya hőstabil szteviaglükozidokat tartalmaz, amelyek 250-300-szor édesebbek a répacukornál, míg a levél 30-szor édesebb. A növényben számos ásványi anyag és vitamin is található. Amerikában és Ázsiában már több évtizede engedélyezett édesítőszer. Az Európai Unióban jelenleg nem engedélyezett, az erre vonatkozó kérelmek még véleményezés, eljárás alatt állnak. Éppen ezért, bár Magyarországon is hozzáférhetők a szabálytalanul forgalmazott szteviakészítmények, megvásárlásuk nem ajánlott.

A cukorpótlók

A cukorpótlók vagy cukorhelyettesítő anyagok energiaértéke azonos a cukoréval, de előnyük, hogy a szacharóznál kisebb mértékben, viszont elhúzódóbban emelik a vércukorszintet. Ezek a készítmények jól alkalmazhatóak azoknál a termékeknél, ahol a cukor tömege nélkülözhetetlen, mint pl.: piskótákban, lekvárokban, csokoládékban. Fontos tudni, hogy ezeknek a termékeknek is közel azonos az energia értéke, mint a hagyományos készítményeké, ezért főként normál testsúlyú embereknek javasolt a fogyasztásuk, kis mennyiségben. Mivel a cukorpótlók szénhidrátok, a cukorbeteg diétába be kell számítani az elfogyasztott mennyiséget. Édesítő erejük 0,4-1-szeres a répacukorhoz képest, így a hasonló édesítő hatás eléréséhez van, hogy kétszer annyi szükséges belőle. A két legismertebb cukorhelyettesítő a fruktóz és a szorbit. A fruktóz, vagy más néven gyümölcscukor 30-50%-kal édesebb a répacukornál, naponta maximum 50 g fogyasztható belőle. A szorbit édesítő ereje csupán a répacukor 30-50%-a, napi maximális adagja 30-50g. Túlzott fogyasztása haspuffadást és hasmenést okozhat. Napjainkban vált ismertté szélesebb körben a xilit vagy nyírfacukor. A nyírfacukor a xilánból származó cukoralkohol, amelyből hidrogénezés útján álltják elő a xilitet. Nem csupán a nyírfa kérgében, de a kukoricacsőben, a szalmában és a mandula héjában is megtalálható. Édesítő ereje a cukoréval azonos, viszont előnye, hogy energiatartalma csupán kétharmada. Sütésnél, főzésnél a recept szerinti cukormennyiségnek megfelelően adagolható. Túlzott fogyasztása hasmenést, haspuffadást válthat ki az arra érzékeny egyéneknél. Szénhidrát beszámítással a cukorbetegek diétájába is beilleszthető.

Szabályozások édesítőszerek és cukorpótlók alkalmazására vonatkozóan

Ha édesítőszert vagy cukorpótlót adnak egy termékhez, a címkén fel kell tüntetni jelenlétüket. Az „Összetevők” felirat után mennyiségileg csökkenő sorrendben szerepelnek az élelmiszer hozzávalói. Ezeket az anyagokat általában a nemzetközileg is elismert „E” jelöléssel írják a csomagolásra. Az E 950 - 968 közöttiek jelölik az édesítőszereket és cukorpótlókat (kivétel ez alól a szorbit és a mannit, amelyek jelölése E 420, illetve E 421). Édesítőszerek csak a Magyar Élelmiszerkönyvben lévő táblázatban felsorolt élelmiszerekhez, az ott megadott mennyiségben használhatók fel, édesítési célokra. Ha a termék hozzáadott cukrot és édesítőszert is tartalmaz, a terméken fel kell tüntetni a „cukorral és édesítőszerrel” kifejezést. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal álláspontja szerint az engedélyezett édesítőszerek és cukorpótlók – a meghatározott mennyiségben – biztonsággal fogyaszthatók. Elsősorban azonban a cukorbetegek és fogyni vágyók részére ajánlott az alkalmazásuk.



TÁPLÁLKOZÁSI AKADÉMIA Hírlevél
IV. évfolyam 5. szám, 2011. május