Az inzulinérzékenység vizsgálata.

Az inzulinérzékenység vizsgálata

Forrás: Medical Tribune

Bár a polycystás ovarium szindróma (PCOS) pontos okai nem ismertek, mégsem kétséges, hogy az inzulinrezisztencia fontos szerepet játszik a kórkép kialakulásában. E szakterület két elismert képviselője részletes, a mindennapi munkában mégis jól használható összefoglalót ad az inzulinérzékenység vizsgálatáról.

Ha már cukorbeteg vagy, olvass bele, milyen lehetőségek léteznek a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére: "A 2-es típusú cukorbetegség kezlése"

A 2-es típusú diabetes és az inzulinrezisztencia

Manapság már az elsőéves orvostanhallgatók többsége is tudja, hogy a 2-es típusú diabetest a szövetek csökkent inzulinérzékenysége jellemzi. Az 1938 óta ismert tény az inzulin immunoassay-k kifejlesztésével, 1960-ban nyert megerősítést. Az inzulinrezisztencia és a polycystás ovarium szindróma (PCOS) közötti kapcsolatot 1980-ban igazolták.

Az inzulinrezisztencia és az inzulinérzékenység

 A sejtek inzulinérzékenysége a vércukorszint endogén vagy exogén inzulinhatásra bekövetkező változásával vizsgálható. A hormonhatást inzulinrezisztencia esetén – az inzulinérzékenységgel ellentétben – nem követi megfelelő vércukorszint-csökkenés.4 Noha az inzulin más élettani és anyagcsere-jellemzőket (pl. zsíranyagcsere, vascularis endothelium működése, génexpresszió) is befolyásol, e paramétereket nem vizsgáljuk az inzulinérzékenység megítélésekor.

 A hyperinsulinaemia természetesen nem jelent szükségszerűen inzulinrezisztenciát. A szérum inzulinszintje elsősorban a hasnyálmirigy béta-sejtjei által termelt hormonmennyiségnek, valamint a hormon plazma-clearence-ének (azaz a plazmából történő elimináció ütemének) függvénye. Az egyensúlyi állapot megteremtésében szerepet játszó, a bazális inzulinelválasztást befolyásoló további tényező az elhízás és az éhomi vércukorszint.
 
  
Kommentár az inzulinérzékenység vizsgálata  című cikkhez

Szerzője: Dr. Tabák Gy. Ádám  
 

Kauffman és Castracane kitűnő összefoglalójában áttekinti a PCO szindróma definícióját, a PCO szindrómás betegek körében megjelenő inzulinrezisztencia (IR) jelentőségét, patogenetikai szerepét, valamint az IR lehetséges mérési módszereit.

Különös jelentőséget ad a problémának, hogy a PCOS a reproduktív korú nők körében az egyik leggyakoribb endokrin megbetegedés, melynek gyakoriságát ebben a népességben 4–6%-ra teszik. 

A betegség tudományos kutatás céljára leggyakrabban használt (az NICHD 1990-es konszenzus-konferenciáján meghatározott) definíciója magában foglalja (fontossági sorrendben) (1) a hyperandrogenismust és vagy hyperandrogenaemiát; (2) az oligo-ovulatiót; és (3) az egyéb endokrin betegségek kizárását (Cushing-szindróma, hyperprolactinaemia, adrenalis hyperplasia). A polycystás ovariumok ultrahangvizsgálati kimutatása ugyancsak szóba jövő kritérium, azonban ennek pontossága meglehetősen kérdéses. Az endokrin eltérések közül a legfontosabbak az emelkedett szabad tesztoszteron- és csökkent szexhormonkötő-fehérje- (SHBG) szintek. Az ovarialis eredetű hyperandrogenaemia mellett a betegek jelentős részénél adrenalis eredetű DHEAS-emelkedés is kimutatható. Az LH/FSH hányados a betegek 60%-ánál meghaladja a 3-at. 

Ha már cukorbeteg vagy, olvass bele, milyen lehetőségek léteznek a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére: "A 2-es típusú cukorbetegség kezlése"